Tüskék a péniszre akik. Erotika.Shop.hu

Ugyanis az eredeti cikkben az emberekből valóban hiányzó péniszcsontról, a baculumrólszó egy szál sem esik.

Helyette viszont van egy érdekes felvetés a pénisztüskék eltűnésének evolúciós okairól fajunkban - és csak azért felvetés, mert, mint végül látni fogjuk, a blogokban működő peer-review 2. A Nature-ben megjelent cikk fő témája olyan ember-specifikus deléciók hCONDELs vizsgálata, amelyeknek megfelelő DNS szakaszok például a nagyon közeli rokon csimpánzokban nemcsak, hogy jelen vannak, de igen nagyfokú konzervációt mutatnak más emlősök genomjával.

Ezt a szokatlan párzási viselkedést a hermofrodita hímnős Chromodoris reticulata fajnál figyelték meg, amelynek példányait a csendes-óceáni Okinava szigeténél gyűjtötték be.

Ezeknek az ultrakonzervált szekvenciáknak a közös jellemzője, hogy nem fehérjekódoló régiókban vannak, mégis, gyakran jobban hasonlítanak egymásra, mint a közelükben levő fehérjekódoló szekvenciák, amelyek köztudottan lassabban változnak, mint a genom többi része. Mai feltételezések szerint ezeknek az elemeknek szabályozó szerepe van és ennek részben az az alapja, hogy ha ilyen szekvenciákat használva ún.

Vagyis, szól a cikkben is követett logika, ha ezek a szekvenciák hiányoznak, akkor annak valami szabályozási következménye kell legyen. Ezen a ponton, azt hiszem, megszellőztethetem azt a saját véleményt, hogy a fenti logika, bár nem alaptalan, koránt sem annyira alátámasztott, mint azt az elmélet manapság igen elterjedt elfogadottsága sugallná.

A teljes igazsághoz tartozik ugyanis, hogy számos ultrakonzervált elem egyáltalán nem rendelkezik efajta enhancer aktivitással, ráadásul azt már tudjuk a valódi enhancerekben levő transzkripciósfaktor-kötőhelyekről, hogy azok ritkán maradnak nagyon konzerváltak, általában elég gyorsan változnak - mindez ismét az ellen szól, hogy az ultrakonzervált elemek "mezei" enhancerek lennének.

Végül darab hCONDEL szekvenciát izoláltak, és ezek közül kettőt in vivo is megvizsgáltak, transzgénikus egerek segítségével.

A legnagyobb: a bálnáké

Az első az az tüskék a péniszre akik receptort AR kódoló gén közelében levő deléció volt. Amikor az emberből hiányzó, csimpánz szakaszt riporter-génhez kötötték, akkor utóbbi kifejeződését pl. Az AR a tesztoszteron receptora, amelynek hatása egyébként dokumentált az egerek érzékszervként működő bajszának hosszára nézve.

A hatás nem drámai, de valós.

A mi történetünk szempontjából azonban nyilván az az érdekesebb, hogy a tesztoszteron egyszersmind a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért is felelős, és a számos faj hímjeinek ivarszervét borító pénisztüskék tipikusan ilyenek. A pénisztüskék a poszt elején egy kandúr esetében jól megfigyelhetők olyan kinövések a makk alatt, amelyeket kemény, keratin nevű anyag borít de bennük semmi csontos elem nincs Ezeknek a dugóknak pont az a szerepük, hogy megnehezítsék a nőstény következő párzást, így időt nyerve, hogy a dugót elhelyező hím saját ivarsejtjeik célba érjenek.

Szexshop menü

Mindkét tulajdonság olyan fajokban előnyös, ahol erős a nőstényekért folytatott küzdelem, és az evolúciós verseny során számos érdekes, előnyt biztosító megoldás kialakult. A pénisztüskék kialakulása szintén tesztoszteron szint függő: például kasztrált galágókban alig látszik belőlük valami, de tesztoszteron adagolásával mindez orvosolható. Embernél, ezt talán nem kell ragozni, nem találkozunk efajta keratinizált képletekkel, ami feltehetőleg a monogám kapcsolatokkal magyarázható.

Bihari Dániel újságíró. Állati intimitás a kacsa dugóhúzójától a zsizsik szöges buzogányán keresztül a zombi spermabombáig. Ha a méret a lényeg, kezdjük egyből az argentin kékcsőrű récével.

Hiányukban a párzás is tovább tart, amely intimitás akár segíthet is elmélyíteni a kapcsolatot. Külön érdekesség, mindenképpen említést érdemel, hogy a szerzők az hCONDEL-riportergén konstrukciót emberi előbőrből készült sejtvonalakban is tesztelték, ahol az aktivitást mutatott, vagyis elvileg a képesség elvileg megvan a pénisztüskék képzésére emberben, csak épp az erre vonatkozó "utasítás" hiányzik.

Szexshop kategóriák

A magyarázat tehát az, hogy a párkapcsolatok változásával, őseink már nem tartottak igényt ezekre a képletekre. Így, ami elromolhat az el is romlik alapon, a szekvencia elvesződött.

Apróbb problémák azért adódnak ezzel az interpretációval, de ezek boncolgatása előtt egy kis kitérő következik. Ugyan a cikk-körüli médiafelhajtást elsősorban az AR-hez kapcsolódó hCONDEL keltette, legalább egy bekezdés erejéig érdemes a másik vizsgált génről is megemlékezni.

Lecsatolható, négyfejű, tüskés — A legfurább péniszek az állatvilágból Szabados Dániel Az állatvilágban megtalálhatók a legkülönfélébb hímtagok — mi pedig kiválogattuk közülük a legeket. A legnagyobb: a bálnáké Az állatvilág legméretesebb péniszével a bálnák büszkélkedhetnek: egyes fajoknak akár 2,5 méteresre is megnőhet a szerszámuk a második helyen egyébként az elefántok állnak. A vége kampós alakú, és párzás alkalmával egy hasadékból jön elő a bálna altestén.

Ami azért fontos, mert ez az agyterület különösen megnövekedett bennünk, vagyis nem zárható ki, hogy egy ilyen szabályozóelem-deléció nyitotta meg a kaput az agyszövet kiterjedése előtt. Általában hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy ami bennünket különlegessé tesz, az új információ lehet a genomban, pedig, mint tüskék a péniszre akik a MYH16 gén példáján át már bemutattamvan olyan, hogy már meglevő információ elvesztése tette lehetővé humán-specifikus változások megjelenését.

Na, de visszatérve a nyilván minden olvasót izgalomban tartó pénisztüskékhez. Mi is a gond a szerzők okfejtésével. Az "A Primate of Modern Aspect" blog hosszú posztban járja körül, mennyire is állja meg a helyét az adatok interpretációja.

Ugyanis a pénisz-tüskék száma és a monogámia közti összefüggés sem biztos, hogy statisztikailag szignifikáns, ráadásul a tüskék nagysága és a párzás-hossza közti korreláció nem annyira fix főemlősökben, mint azt a szöveg alapján gondolni lehetne, mert az orángutánokban, ahol lényegesen nagyobb méretűek a tüskék, sokkal tovább tart, mint csimpánzokban.

Sőt, tulajdonképpen a csimpánzok esetében kérdéses, hogy beszélhetünk egyáltalán "tüskékről", amikor a libabőrnél alig nagyobb képletek vannak csak jelen, amelyek értelemszerűen alkalmatlanok bármifajta kopulációs dugó eltávolítására. Ami még érdekesebb, hogy ilyen méretű képletek az emberben sem ritkák.

Mivel méreteikben ezek a papillák összevethetőek a csimpánzok "tüskéivel", már rögtön nem is világos, hogy mi a hCONDEL szerepe.

Hidden in Plain Sight Series - Ancient Civilizations Documentary Box-set - Mysterious Monuments

Nagy kérdés persze, hogy ezekben a férfiakban is jelen van-e a szóbanforgó deléció? Hogy az a "más" pontosan mi, azt majd jobban megértjük, ha végre világos képünk lesz az ultrakonzervált, nem kódoló szekvenciák biológiai szerepéről. McLean, C. Nature