Tacskó felállítása

Kis kutya — nagy egyéniség! Szálkásszőrű tacskó, a talajmenti kefepofa A tacskó szó említésére legtöbben helyből a túrós palacsintától gömbölydeden döcögő, télen-nyáron kötött pulcsit hordó, gacsos lábát reszketve emelgető kutyulira asszociálnak. A fajta neve a köznapi szóhasználatunkba is beépült, de ott is inkább pejoratív, lekicsinylő jelzőként szerepel, holott komplex a pénisz miatt tacskó igen sokoldalú, minden tekintetben megbecsülést érdemlő jószág.

M & B KUTYAKOZMETIKA ÉS TACSKÓ SZALON

A fajta kedvelői abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy igényüknek megfelelő kivitelben rövid- hosszú- és szálkásszőrűés háromféle méretváltozatból normál, törpe és nyulász is kiválaszthatják kedvencüket. Szabadidejében a tacskók mindegyike megnyerő modorú kutya, de tagadhatatlan, hogy szálkás szőrköntösben különösen eredeti fazon, aki az ebédlőasztal mellett gondterhelt ábrázattal nagyokat sóhajtva sokkal inkább emlékeztet a relativitás problematikáján töprengő Einsteinre, mint rámenős kotorékebre.

A Tacskó kutya fajta bemutató - DogCast TV S02E05

Tacskó volt, tacskó van Mint oly sok esetben, a fajta pontos eredete itt is a régmúlt homályába vész. Egyiptom területén már időszámításunk előtt évvel korábbról származó ábrázolásokon is megjelentek rövid lábú kutyák, sőt Peruban, Mexikóban és a régi Germánia területén is hasonló ebek csontvázára bukkantak. Utóbbiak nyilván a mai tacskó egyik ősének számítanak. Borzebként legkorábban Jacques du Fouilloux tesz róluk említést ben, de csak ban kezdődik el hivatalosan a tacskótenyésztés.

Nyolc évvel később, ban megalakul a Német Tacskóklub, és ben Ernst von Otto kinológus megalkotta a fajta tipikus jellemzőinek leírását. Érdekes, hogy ebben az időben még az eltúlzottan görbe lábat tartották a fajta egyik legjellemzőbb tulajdonágának. Szerencsére ez a szemlélet megváltozott, és az egészségtelen deformitás mára már jelentősen mérséklődött. Noha a tacskó német fajta, szálkásszőrű változatának kialakulásában komoly szerepet játszottak az angol dandie dinmont tacskó felállítása is, de állítólag később — tacskó felállítása délnémet területeken — némi schnauzervér is keveredett a fajtához.

Oldalak (menü)

Egységes típusa végül a rövidszőrű tacskókkal történt keresztezések révén alakult ki. Kurtalábú csúcsragadozó Ahogyan az a bevezetőből is kiderült, a tacskó vérbeli és értékes vadászkutya. Bár testalkatából kifolyólag elsősorban kotorékmunkát végző fajta, s mint ilyen, a dúvad- róka- borz- vadászatokon jeleskedik, elévülhetetlen érdemeket szerez a sebzett vad felkutatásában és a vízimunkában is. Mielőtt e sorok olvastán az Olvasó a szívéhez kapna, és a vadászat etikátlansága ellen emelné föl szavát, érdemes végiggondolni a következőket: a vadgazdálkodás nem gyilkos hajlamú emberek perverziója, hanem szakma — ha úgy tetszik, tudomány.

A hazai erdők-mezők, noha idilli állapotokat tükröznek, mégsem teljesen természetesek, ugyanis hiányoznak belőlük a növényevők létszámát szabályozó nagyragadozók tacskó felállítása, hiúz. A vadgazdálkodás és a vadászok komoly szerepet játszanak abban, hogy betöltsék ezt az űrt, és biztosítsák a természetes egyensúly fennmaradását, ugyanis a túlzottan elszaporodó vadállomány enélkül egyszerűen felemésztené saját élőhelyét. Ráadásul a vadak egy része nem vadon születik, hanem odatelepítik, hogy a zord teleken végzett vadetetésről már ne is beszéljünk.

A vadászoknak emellett fontos szerepük van a vadgazdálkodás számára káros — apróvad-pusztító — dúvad pl. Mindezen feladatok hatékony ellátásához óriási segítséget jelent a jó kutya. Kicsi, de furfangos A tacskó — tacskó felállítása az eddigiekből is kitűnik — több tekintetben is megfelel az elvárásoknak.

Mérete miatt lényegesen kisebb hely- és táplálékigényű, mint a vizsla, kopó, szetter vagy retriever, a hasonló nagyságú terrierekhez képest pedig — a munkát leszámítva — nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb. Azonkívül, hogy számos vadászfeladatot képes ellátni, a magaslesen ücsörögve még vesemelegítőként is kiválóan alkalmazható.

Annak ellenére, hogy a szálkásszőrűt jellemzően vadászok választják maguknak, kedvencként is megállja a helyét. A vadászat során mutatott aktivitása otthon vidám, de nem idegesítő lelkesedéssé szelídül.

Szívesen vesz részt mindenféle mókában, játékban, hancúrozásban. Ennek ellenére végtelenül alkalmazkodó, kellemes természetű ebecske. Amit méretben elvesztett, azt magas intelligenciájával és hihetetlen rafinériájával ügyesen pótolja. Egy szálkásszőrű-tulajdonos mesélte, hogy többedmagával tartott kutyája etetéskor rendszeresen a bejárati kapu elé rohan, és veszett ugatásba kezd.

Rolo, a tacskó biztos azok között van, akik örültek a koronavírus-járványnak. Illetve nem is annak, hanem annak a következményének, hogy a gazdái kénytelenek voltak karanténban vonulni.

Mialatt a felbőszült kutyatömeg a lárma hallatára kihömpölyög, ő csendesen elsomfordál az alvégen, majd kényelmesen belakmározik az időközben tálalt adagokból — még talán mosolyog is a szakálla alatt… Nekem ne dumálj! A tacskó legendás bátorsága mellett makacs önfejűségéről is ismeretes. Tény, hogy a legagyafúrtabb fegyelmezési kísérleteknek is szilárdan ellenáll, és sorra csorbulnak ki rajta a változatos kiképzési módszerek. Tacskó felállítása szívóssággal, türelemmel és következetességgel érhetünk el nála eredményeket.

Akadnak, akik éppen önálló egyéniségét tartják különösképp vonzónak, és nem várnak el tőle cirkuszi mutatványokat — valószínűleg ők gondolkoznak helyesen. A tacskó feladatainál fogva önálló munkavégzésre született. A kotorék sötét, szűk járataiban egyedül kellett megvívnia csatáit a bent lakókkal, akik nem bekötött szemmel, hátrabéklyózott kézzel várják rövid lábakon érkező végzetüket… A vastag bőrű, zömök borz például emberek és kutyák között nevelkedve is igen durván játszadozik — el lehet képzelni, hogy mit művel, amikor az életéért harcol!

És akkor még nem beszéltünk a sebzett szarvasbika vagy a zaklatásától morózus vadkan felkutatásáról. Nem kevés kurázsi kell ahhoz, hogy szembeszálljon ezekkel a — nála ráadásul jóval nagyobb — harcos állatokkal. Mivel mindezt legtöbbször gazdájától távol kénytelen megtenni, tacskó felállítása, hogy ilyen helyzetekben csak magára, saját döntéseire számíthat. Hibázási, tétovázási lehetősége nem sok marad, mert ezeket a meccseket nem szokták sérülés miatt lefújni.

Ezért van az, hogy ha a tacskók — vagy a hasonlóan dolgozó terrierek — fejükbe vesznek valamit, nehéz attól eltántorítani őket. Strapabírása már-már megdöbbentő.

Teljes körű kozmetikai szolgáltatás minden négylábúnak!

Nem szokatlan, hogy sértetlenül ássák tacskó felállítása a rókavárban két-három napja eltűnt kutyát, de az sem ritka, hogy végzetesnek gondolt sebesülésekből is képes teljesen felépülni. Mindazonáltal szót kell ejteni a tacskókat sújtó két leggyakoribb egészségügyi problémáról is.

A súlyosabbik a porckorongsérv, amely bizonyos esetekben bénulást is okozhat. A betegség veszélye, a tacskó felállítása sajátos testalkata folytán, a tacskóknál fokozottabban fennáll. Gyakorisága miatt sokszor tacskóbénulásnak is emlegetik, és kialakulását általában az erőltetett lépcsőzésnek, valamint az elhízásnak tudják be. Jelenleg az az általános nézet, hogy nem maga a betegség, hanem az arra való hajlam öröklődhet, a porckorongsérv pedig csak akkor függ a körülményektől, ha az adott egyed genetikailag eleve terhelt.

Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy léteznek kerekre hízott veterán tacsik, akik egy életen át rohangáltak le-föl a lépcsőn anélkül, hogy bármi bajuk lett volna.

Szuka tacskó kutyáink verekszenek

Sajnos komoly nehézséget okoz az tacskó felállítása tacskó felállítása felismerés, mivel igazán biztosan nem szűrhető, ráadásul elég későn, éves korban szokott előjönni, amikorra az tacskó felállítása egyedtől már több alomnyi kiskutya is származhat. Öröm vele az élet A lelkiismeretes tenyészetből származó, egészséges szálkásszőrű tacskó egyéb tekintetben könnyen, kényelmesen tartható fajtának számít.

Vadászkutya létére nem hiperaktív, átlagos mozgásigényű eb. Fajtársaival — egy-két átlagos félreértéstől eltekintve tacskó felállítása jól kijön. Bár óriási különbségek nincsenek az egyes változatok között, a szálkásszőrű tacsi a benne csörgedező terriervér miatt általánosságban valamivel fejlettebb vadászképességekkel rendelkezik, ezzel együtt a vele egy fedél alatt élő állatokhoz pl.

Táplálása is könnyű, mivel nem fogyaszt hatalmas mennyiséget, ráadásul nem is kifejezetten válogatós. Noha kiváló képességeit igazán csak vadászember mellett tudja kibontakoztatni, ha kordában tudjuk tartani időnként rátörő makacsságát, kellemes jelleme miatt családi kedvencként is megállja a helyét, problémamentesen alkalmazkodva a városi élethez.

A sajnálatos csak az, hogy sokakban a tacskó név hallatán egy görbe lábú, kövér, az aszfalton totyogni alig bíró négylábú képe jelenik meg, holott a tacskó egyike a legértelmesebb, legmozgékonyabb, legvidámabb fajtáknak. Igaz ugyan, hogy szokatlanul hosszú testét igencsak rövid végtagok támasztják alá, ezek a kis lábak azonban nagyon is fürgén és gyorsan tudnak mozogni. Nem csoda, hiszen a tacskó felállítása kiváló vadászkutya, önálló munkája során még a borzzal is szembe száll.

A tacskókra leginkább jellemzô elfoglaltság a kotorékos munka. Manapság legtöbbször mûkotorékban van lehetôségük dolgozni, ilyen mesterséges járatokban folynak a versenyek is. Az igazi kotorékban lapulhat róka, borz, vadmacska, vagy éppen elvadult házimacska is. Miután a vadász beküldte a kotorékba kutyáját, s az kisidô elteltével, hang nélkül visszajön, akkor a kotorék lakatlan, éppen nincs benne senki sem.

Ha azonban a kutya hanggal jelez, a vadásznak arra kell készülnie, hogy a kotorékban dúvad tartózkodik. Szerencsés esetben a tacskó kikergeti, a vadász meg lelövi a rókát. Ha azonban a róka valami miatt nem tud kereket oldani, beszorítva érzi magát, akkor szembefordul a kutyával. De a tacskó ettôl a sokszor életre-halálra szóló küzdelemtôl sem ijed meg. Ilyenkor a vadász csupán az elkeseredett küzdelem hangjai alapján követheti az eseményeket, s ha veszélyben érzi kutyáját, jön az ásó és csákány, hogy kiássa a tacskót, de sajnos az is elôfordulhat, hogy nem sikerül megmenteni a kutyát.

Értelemszerûen a sziklakotorék a legrosszabb ebbôl a szempontból, hiszen elég nehezen ásható ki. A leggyakoribb típus a földes, agyagos talajon ásott kotorék, mely igen szerteágazó lehet, több bejárattal tacskó felállítása számtalan elágazással.

A kotorék mellett a tacskó a földfeletti munkában is kiváló teljesítményt nyújthat, még vízbôl is igen lelkesen apportírozik, persze ennél jellemzôbb a vércsapázó, vaddisznó állító, kajtató vagy hajtó feladat. A vércsapázás a sebzett vad utánkeresését jelenti, mely a vadászkutyák egyik leghasznosabb munkája, hiszen minél gyorsabban találják meg a meglôtt vadat, annál kevesebbet szenved az az állat. Ehhez kiváló szimatmunka szükséges.

Az elejtett vadnál a kutyának hanggal kell jeleznie, merre keresse a vadász. A vizsgákon 12—24—48 órás nyomon kell teljesíteniük.

Szőrös barátainkra is ugyanolyan jótékony hatással van ez az ősi kínai módszer, mint az emberekre. Kínában több ezer éve használják az akupunktúrát a különböző betegségek kezelésében.

A föld feletti munka további része a kajtatás. Ez a munka olyan, vadban gazdag területen zajlik, ahol nagyon sûrû az aljnövényzet, így a vadász elég nehezen tudna haladni.

Így hát az ember beküldi kutyáját, aki felzavarja, kihajtja a vadat a bejárhatatlan területrôl. A vaddisznós munkánál a vizsgán egy bekerített, bokros területen kell a tacskónak dolgoznia. Ki kell választania a legfrissebb nyomot és tacskó felállítása a vadat, majd hajtania vagy hanggal tartani. Nem tacskó felállítása látvány, hogy az apró tacskók rettenthetetlen bátorsággal még ezektôl a hatalmas állatoktól sem riadnak tacskó felállítása. A tacskóknak vadászat közben önállóan kell dolgozniuk, ebbôl kifolyólag ne csodálkozzunk, hogy a mindennapokban is hajlamosak önálló döntéseket hozni.

Persze olyan szeretetreméltó pajtások, hogy még makacskodni is bájosan tudnak. Egy kiképzett vadászkutya azonban elsô szóra engedelmeskedik gazdájának. Érdekes, bár a tacskók kedves természetét ismerve nincs mit csodálni, hogy az egyetlen olyan német vadászkutya, melyet hazájában is fôleg családi kedvencként tartanak. Évek óta második a német toplistán a német juhászkutya mögött. A tacskó családi kutyaként is bátor, rettenthetetlen, tacskó felállítása éber, így jó jelzôkutya.

Játékos, kedves, gazdájához igen kötôdô, rendkívül értelmes. Sokgyerekes családban, de egyedül élô nyugdíjasnál is jól érzi magát. Ami a származását illeti, már a régi egyiptomiak is ábrázoltak tacskólábú kutyákat, hiszen ez a típus nagyon praktikus volt bizonyos célokra.

Egy i. A neve Tekal volt. Hasonló felépítésû kutyák csontvázaira bukkantak Peruban, Mexikóban és a mai Németország területén is.

Az as években készült egyik Stradenus képen a mai tacskóra emlékeztetô, rövid, görbe lábú kutyákat látni nyúlvadászat közben. A tenyésztés kezdetén, az as években az ilyen típusú kutyákat borzebnek, 25 éves rossz merevedés is hívták.

A tacskót szülôhazája anyanyelvén jelenleg Dachshundnak hívják, miért puha pénisz a férfiaknál az ónémet Tacskó felállítása borz szóból ered, ami az idôk során Dachsra változott. Az elsô standardet ben adták ki, ban megalakult a Német Tacskó Klub is. A tacskók méret- szôr- és színgazdagságának köszönhetôen minden bizonnyal mindenki megtalálja a neki tetszô változatot.

A tacskót három méretben tenyésztik — a nagyságot a mellkas átmérôje dönti el —, s a normálméretû, törpe és kaninchen tacskó is lehet sima- szálkás- vagy hosszúszôrû. Ezen kívül e fajta színgazdagsága is igen nagy: a tacskó lehet fekete cser jegyekkel, vöröses-sárga vagy éppen mahagóni, sôt ott van még a szálkásszôrûekre jellemzô ún. Ritkábban elôfordul a csíkos vagy foltos színváltozat is.

Egy biztos, akármilyen méretû és színû példányt is választunk, egy tacskóban hûséges társra találunk. A serlegek a padláson vannak Szálkásszőrű tacskó a tenyésztő szemével Bakó Bencével tacskó felállítása festői fekvésű Pilisszentlászlón találkoztam. A helyszín stílszerűen illett a fajtához. Érkezésem előtt szerénykedve tudakolta, nem baj-e, hogy nála nincsenek klasszikus értelemben vett kennelek.

Kutyái szabadon járnak ki-be a kert és a ház között, és három kutyaházat leszámítva, semmi árulkodó jelét nem lehet felfedezni annak, hogy a Bakóvári Makacs Szálkásszőrű Tacskó Kennel tulajdonosánál járunk. Ezen utólag nem csodálkoztam, mivel Bencét nyitott, barátságos és végtelenül szerény embernek ismertem meg, aki két gyermekével és feleségével, valamint szeretett tacskóival együtt, irigylésreméltó harmóniában él az erdőszélen.

Ennek ellenére én a legtöbb tacskót városban látom.

Helyes ez így? A tacskó nagyon alkalmazkodó fajta.

Mérete alkalmassá teszi a városi tartásra is. Ha megfelelő törődésben, szeretetben élhet, ott is boldog lesz, azonban a tacskó vadászkutya, és egy vadászkutya számára a természet közelsége jelenti a legnagyobb örömöt.

Tacskóvilág napjainkban Az írásos emlékek elsősorban, mint "borzvadász kutyát" említik ezeket a rövidlábú ebeket, más leiratokban azonban mint földfeletti nyúl- és rókavadász ebként kerülnek megemlítésre. A vadásztacskó mai formája a céltudatos fajtatenyésztés kezdete. A XIX. Ekkor hozták létre Angliában a törzskönyvezés rendszerét, amely a tervezett tenyésztés alapjául és származásigazolásául szolgál. Ez maga után vonta a fajta egyletek, klubok, egyesületek kialakulását.

Ezért választottál ilyen faját magadnak? Már egészen gyermekkoromtól simaszőrű tacskók sertepertéltek körülöttem, tehát én beleszülettem, belenőttem a tacsizásba. Tizenhét éve vettünk egy szálkásszőrűt, amit sajnos később elloptak, de olyan nyomott hagyott bennem, hogy az azt követő kutya is szálkásszőrű lett. Voltaképpen azzal a kis szukával kezdődött a komoly kutyázás. Eleinte persze nem tudatosan, hanem csak érzelmi alapon.

Annyira beleszerettem a fajtába, hogy mindenképpen kiskutyákat szerettem volna. Egyszerűen látni akartam kezdeti lépéseiket, majd később felnövekedésüket. Ez az érzés a mai napig nem múlt el.

Bármikor, ha kölykök vannak nálunk, órákat guggolok, hasalok mellettük, és figyelem ő a aket. Pilisszentlászlóra egy kölyökeladás révén keveredtem, nem olyan régen. Egy erdész vásárolt tőlünk kiskutyát. Akkoriban Pestlőrincen laktunk.