Kenhető-e ragyogó zöld a péniszen
- Egyszerű technikák a pénisz megnagyobbodásához
- VERGILIUS ÖSSZES MŰVEI
- Szakértőnk Dr. Somló Pál Gyermekorvos Szülők Lapja
- Kihez kell fordulni rossz merevedéssel
Szeretnék sokáig élni még. Sokáig szeretnék élni még. A boldog halálig élni még. A halálig szeretnék élni még.
Lesz rá időm? Lesz rá jelen?
Aloe Vera a bőrápolásban
Lesz rá élet és történelem? Lesz rá jövőm? Lesz rá valóság? Zöld, arany, lila, sárga, kék, ezüst, kármin, bíborfekete, sűrű és laza árnylevelekkel beszórva szeretnék feküdni veled, meztelenűl veled zománcpikkely-tölgyfa alatt, meztelenűl veled ősidő-sziszegés erdő pénisz pénisz, kenhető-e ragyogó zöld a péniszen sáska ugrana homlokodra, térdedre, emlőgombodra, szerelem előtt, szerelem után, szögletesen és hegyesen csiszolt zöldfém körzőlegyező, zöldüveg szárnyas és mirigyes szilánk, én meg tajtékos nehéz ágyékszőrödre hullatva jobbkezem ujjait a sárkánypikkelyfa egylábú szűzességét nézném, szőke hajad szétfolyva a fűben, mint szálazó, vastag, eres méz, csillagok méze, száraz folyadék.
Hogy te temess el! Ne a tűz, ne a láng csikóhal-ágaskodású vörös szemgolyója legyen sírom, a sírunk, közös hőhalál-temetőnk és csontjaim ne száradjanak temetetlenűl a kozmikus sugárzás-rózsa láthatatlan szirmai között, csontjaim, csontjaink, gyermekeink csontja, gyermekek csontja, az emberiség csontja temetetlenűl, a lábszárcsont, kis ujjcsont, koponyacsont, medencecsont, csigolyacsont, izzástól-leszopott karcsont, bordacsont.
Adj vacsorát a gyerekeknek és adj árnytalan alvás-csókot nekem. Verset írni, munkába menni, munkába menni, hazajönni, megmosni pihés és pókhálócsillagos lábszáraidat és lábfejeidet, rózsaszín pázsitharmat hátadat lesikálni szappanos piros szivaccsal, nézni ahogy a hátközépi keskeny vályúban pezsgő, pattogó, szikrázó buborékhalmaz-amőbaként lassan csúszik a fargolyók közti negatív fekete sarlóívbe a kövér szappanoslé, a csápos, bajszos, lepényes szappanhab, a zöld habpont- habszőlőszem folyékony gyík.
Anyámat megmosni, halott anyámat eltemetni, halott apám fekete csontjait megnézni akkor, ha kiássuk a sírt halott csontjai fölött, megcsókolni két penész-varangyos koponyáját. Szeretnék szeretni, dolgozni még. Fölkelni hajnalban, ahogy szoktam, kávét főzni, s cigarettázva elmerengni történelmén az emberi múltnak, az emberi jelennek, barátaimon, akik már messze mennek, valami más lágyan-sugárzó anyagban, vagy valahol sehol, eltűnődni egyszerű, vagy gőgös vak halottaimon, könyvet lapozva olvasni a fizikai és biológiai összefoglaló lételképzelést, hiszen van Isten, vagy nincsen Isten, sűrűség, kopárság, váz és kenhető-e ragyogó zöld a péniszen, hártya és oldat, híg szívás, tömény csók, minden azt mondja: élni, élni, élni, élni, élni még!
Vers-jegyzeteimből mosolyogva kihajolva nézni gyermekeimet, ahogy mezitláb vígan viháncolnak körülöttem a konyhában, csöpp talpuk bimbós falevél-alakú recés, eres pára-fossziliákat présel a téglaszínű műanyag-padlóra, földöntik a teli vizespoharat, összetörik a pörköltzsíros tányért, te meg szeliden szőkén veszekszel velük, ők meg meztelenűl hanyatt fekszenek a kék padlószőnyegen, s pehelytelen kopasz vagina-csigaházuk rózsás kürtkapuját mutogatják visongva, kenhető-e ragyogó zöld a péniszen lassacskán emberré nőnek, emberivé tudatosulnak, te meg szeliden szőkén veszekszel, én a reggeli utcára kinézek, az emberek munkába mennek, gyerekek iskolába, a narancs-színű szemetesautó piros villogója hangtalan gyors sugárkévében körbeforog, merev fény-ecsettel egyenes, piros vonalakat ken a deres fákra, deres vaskerítésre, dérmirigy pókhálófüggvényre, a dérrel csipogó verebekre.
Gondolnak-e rá? Gondolnak-e arra, gondolnak-e a munkábamenők, nők, férfiak, akiknek reggeli szeme alatt gyűrt és apadt lila ostya-félhold virágzik a hajnalig- tomboló éjszakai szerelemtől, táskát lóbálnak, szatyrot cipelnek, kalapjukat orrtövükig lehúzzák, s szemük alatt a lila szerelem, mint egy boldog ökölcsapás véraláfutás-mályvalevele, árvácska- koponyája, bőrbe-szőtt zöld káposztalepkéje, gondolnak-e a munkába-menők, dologra-sietők, akiknek volt szerelme és akiknek magömlése elmaradt, mert izzadt anyakoca horkolt mellettük az ágyban, gondolnak-e arra, hogy milyen halál jöhet, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, láng, füst, tűz, kenhető-e ragyogó zöld a péniszen, füst, világnagy tűz-medúza, rojtos, szalagos, lánc-csipkés hólyagmedúza kenhető-e ragyogó zöld a péniszen, füstfürtös tűzhólyagmedúza, világrojtos rózsamedúza, Apokalipszis-tűzpolip, Szent János-szemű izzó hólyagüveg lávaparázs-csikóhal, hogy a város lesz, mint egy tányér halszálka, halgerinc, lerágott csirkecsont a halál asztalán.
Stephen King - A holtsáv
S Európa, mint egy rongyos, cafatos, kavernás, vérző tüdő a tűz mellkasában, s a világsziget rózsaszínkék tüdővére a halandóság halál-szájából habosan csorog, véralvadék-cafatokkal habosan lövell. Van aki beteg volt, van aki beteg lesz, szívrohama, agyvérzése, agydaganata holnap, lesz aki elmerohamot kap, anyját öli meg konyhakéssel, s mellette guggol gajdolva, ringatózva, van akiben a skizofrénia gyémántrepedései születnek éppen, mint aki üvöltve szül, s vizelettel, vérrel, ürülékkel robban gátrepedése, asszony, aki megfogant az éjjel, s nem tudja még, de mosolyogva mégis sejti, gyermek, akinek szivében is zörög egy sötétkék merevített vászon-iskolatáska, boldog kisanya, aki szoptatott még az előbb, férj, aki azt utálja, amit majd tennie kell nemsokára, ők mindannyian, akik asszonyból embernek megszülettek: gondolnak-e a Tűzkereszt-halálra?
A boldog halálig szeretnék élni még. Ifjúságom megváltó hitét szeretném látni kék szemedben. Tél van. Hószikrák hamu-sírása hull az ólomderengés téli magasból. Paul Cézanne sír az almafa alatt. Paul Cézanne a téli kertben, az almafa alatt.
A házfalak, a háztetők, az űr fénytelen falai. Ne még! Ne még: amikor a halottak ujjait szopogatjuk.
Mikor a holtak ujjait rágcsálva szopogatjuk, mint a sárga pikkelyes tyúklábat, horgas, redős, sárga hengerhernyótyúkláb-ujjakat karácsonyesti közös vacsorán. Ne rágcsáld csámcsogva halottaid maradék emberiség, mint őrűlt asszony halott gyermeke szivét, lábujjait, fülét. A táj konok. Kristálydobozokban ólomdobozok.
Ólomdobozokban kristálydobozok. A város fölrepedt aranyerei, vérző aranyércsomó fürtjei a villanyfények, neonfények, higanygőz-fények, vegyifények. Testedbe bújva benned lüktetve futni még. Elmondom ki volt Sáska bácsi. Te nem tudod ki volt Sáska bácsi. Sáska bácsi béres volt Hosszúréten. Amíg meg nem halt, béres volt Sáska bácsi. Holtan is béres volt Sáska bácsi.
Akkor is béres volt Sáska bácsi. A hidegágyon is Sáska bácsi. A ravatalon is Sáska bácsi. A koporsóban is Sáska bácsi. A földben is béres volt Sáska bácsi. Mert csak béres volt Sáska bácsi. Urasági cseléd Sáska bácsi. Egy földbirtokon Sáska bácsi. Ahol születtem, Sáska bácsi. Mint egy kiszőrösödött törpe kampósbot, kis gyapjúmohás őzagancs, békanyálas rongyos katonabakancs, deres csigaház, rozsdás patkószög, lilatányéros őzszarvú bodzafaág, penészes halottas-ing, véres ing halotton, mint hóba-kiköpött isten-ostya!
Sáska bácsi. Télen is mezitláb Sáska bácsi. Lábai kitolt-szarvú borostyánkő- csigabigák. Bokájára spárgával gyűrűsen, hurkosan, legyezősen kötözve a tehénszar színű régi katonanadrág szára. Mint egy szőke spárgával átkötözött aranyat-vedlő hernyós kályhacső. Hat gyereke volt Sáska bácsinak. Hat gyereke, meg egy felesége.
Hat síró kölyökmacska, hat síró aranyhalacska, hat madárszemű meztelen gyomor, hat csipás, taknyos, tűzbéka-orrú futkosó apró pára-ing.
Lapos ceruza szemölcsökből és papillomákból: utasítások és vélemények az emberekről
Hat csöpp, nagyhajú eleven koporsó, viaszpöcsű égő gyertya. Sáska bácsi tüdőbeteg volt. Apám is tüdőbeteg volt. Sáska bácsi minden este, minden éjjel kiment a büdös béresházból. Sáska bácsi minden este, minden éjjel bement a tehénistállóba.
Az urasági tehénistállóba. A Jézus-szagú forró tehénistállóba. Szuszogtak, gőzölögtek a foltos tehenek, zöld gyűrűző lepényt potyogtattak, vizeltek, böfögtek, kérődztek, csillogó, hosszú nyálszakállt folyattak. Sáska bácsi letérdelt.
A csörgőkígyó hőszeme
A tehén alá térdelt Sáska bácsi. Az alomba, a húgyos halomba, a szaros szalmába térdelt Sáska bácsi. És szájába vette a tehéncsöcsöt Sáska bácsi.
Szájába vette, mint herélt, mint egy eunuch a homoszexuális fejedelem lingáját. És megszopta a csöcsöt Sáska bácsi. Két kézzel markolva az ezüstgyapjas, eres, piros tehéntőgyet.
Ott szopott térdepelve. Száját a tejjel teleszívta. A tehéntőgyet átölelve fogta, mint császári ura zsíros farát a térdeplő eunuch-szolga. A szolga-herélt, aki álló ura előtt térdepelt.
És szopta a csöcsöt, a tejet. A tejet le se nyelte, a forró tejet. Csücsörgő, bajszos lila arca kétoldalt kihólyagzott, mint öreg kecskehas.
Gedahas, mit lehet a péniszbe tenni mondták.
Mintha két golyó, két üveggolyó lett volna szájában Sáska bácsinak. A forró tejgolyók, puha tejüveg-gumók, folyékony krumplik lilahólyagosan, eres, kék paradicsombuborékosan az arcbőrt kétoldalt kinyomták. És Sáska bácsi futott vissza a cselédházba a hóban, a sárban, az esőben, a fagyban mezitláb.
