Elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban

Ahhoz persze, hogy a tanulságok tárgyilagos vitákban tisztá­zód­janak, hosszabb időre, a ma hozzáférhetőnél jóval nagyobb doku­men­tációs anyagra, első­sorban pedig elfo­gulat­lan közegre van szükség; az elő­ítéletek és indulatok légkörében az igazság nehe­zeb­ben tud meg­kapasz­kodni, mint az ibolyaszál a sark­vidé­ken.

Ám a szükség­lettől és a felgyűlt tapasz­ta­latoktól ösztö­nöz­ve, a kutatások a történelmi jég­kor­szak ellenére is meg­kez­dőd­tek már a baloldali körökben.

Az itt következő tanul­mány igyek­szik fel­dolgozni és rendszerezni az eddigi ered­mé­nyeket — termé­sze­tesen a szerző személyes meg­győ­ző­dése és értelmezése szerint.

Mindazok számára, akik a kapitalizmus válságából egy társa­dalmi egyenlőt­lenségektől mentes közösségi társadalom felé keresik a kiutat, létfontosságú levonni és általánosítani a Szovjet­unió és az ún.

Ahhoz persze, hogy a tanulságok tárgyilagos vitákban tisztáz­ódjanak, hosszabb időre, a ma hozzáférhetőnél jóval nagyobb dokumentációs anyagra, elsősorban pedig elfogulatlan közegre van szükség; az előítéletek és indulatok légkörében az igazság nehe­zebben tud megkapaszkodni, mint az ibolyaszál a sark­vidé­ken.

Elküldte edzőjét a fehérvári hokiklub, ezért! - Blikk

Ám a szükség­lettől és a felgyűlt tapasztalatoktól ösztö­nözve, a kutatások a történelmi jég­korszak ellenére is meg­kez­dőd­tek már a baloldali körökben. Az itt következő tanul­mány igyek­szik fel­dolgozni és rendszerezni az eddigi ered­ményeket — termé­sze­tesen a szerző személyes meg­győző­dése és értelmezése szerint.

A Szovjetunió történetének két korszaka 1. A válasz: nem — mert a világpiac meg­terem­tésével a nagyipar a föld összes népeit, különösen a civili­záltakat, kölcsönös függőségbe hozta egymástól, és annyira egyenlővé tette a társadalmi fejlődést, hogy mindenütt a burzsoázia és a proletariátus harca vált a történelem döntő tényezőjévé.

A szerkezeti váltás eredményeként létrejön az imperializmus rendszere; kiéleződik a harc a nyers­anyag­forrásokért, a felvevő­piacokért, a befektetési lehetőségekért, a vezető tőkés országok felosztják egymás között a világot. Ekkor kezdi érvényesíteni pusztító erejét az egyenlőtlen fejlődés törvénye. Új, korábban elmaradó országok törnek előre az USA, Németország, Olaszország, Japánés késésükből előnyt kovácsolva, rögtön a legkorszerűbb technikával szerelik fel iparukat erre kényszeríti őket a kíméletlen konkurencia, a piacok elhódításának szükséglete, az USA esetében pedig a munkaerő viszonylagos drágasága is.

Marx és Engels beültetés a péniszbe ugyan a fejlődés egyenlőtlenségét, amely az egész törté­ne­lemben nyomon követhető, de semmiképpen sem ismerhették a törvény jelentőségét és működési módját az imperializmus idején bár mind a ketten felfigyeltek az új fejlődési szakasz kezdeti jelenségeire, különösen Engels, aki közel egy évtizeddel élte túl Marxot. Csak az első világháború mutatta meg a maga teljességében, véres szemléletességgel a törvény igazi tartalmát, s ebből vonta le ben Lenin a szocialista forradalom új feltételeire vonatkozó következtetést.

Green Snake Forte Potencianövelő - Természetes férfierő, a merevedési zavarok ellen!

Márpedig az egyensúly időről időre törvényszerűen felborul. Ebből következik, hogy a szocializmus győzelme lehetséges eleinte néhány vagy akár egy, egymagában vett tőkés országban is. Miért éppen az elmaradott, félbarbár Oroszországban győzött, rácáfolva arra a régebbi nézetre, hogy a proletár forradalomnak a civilizált országokból kell kiindulnia?

Vajon törvényszerűen történtek-e így a dolgok? A válaszhoz talán elég lesz röviden meg­vizsgálni, milyen objektív körülményeknek tulajdonítható a győzelem leg­lényegesebb tényezője, az oroszországi munkásosztály és parasztság forradalmi felkészültsége.

Oroszország ban a világ ötödik ipari hatalma volt, kis létszámú, de rendkívül koncentrált munkássággal: bár az összes ipari üzemeknek csupán 5 százaléka foglalkoztatott munkásnál többet, ezekben a nagyobb üzemekben dolgozott az ipari munkások 54 százaléka az Egyesült Államokban csak 33 százalékukami megkönnyítette a forradalmi agitációt és szervezést.

Az oroszországi proletariátus, éppen az ország elmaradottsága miatt, jobbára mentes maradt a fejlett nyugati országok munkás­mozgalmának rákfenéjétől, a munkásarisztokráciától; így válhatott az elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban idők egyetlen következetes forradalmi pártjának bázisává.

Ez a párt legyűrte soraiban az oppor­tunizmust, amely Lenin szerint a mozgalom fő ellensége, az első világháború utáni forradalmak vereségének fő felelőse. Ha nem ők vezették volna a munkásokat, a burzsoázia nem tudta volna fenntartani uralmát. Az es népszámláláskor a mező­gazdasági népesség a lakosság öthatodát tette ki, és ez az arány a fejlett nyugati országokétól lényegesen különböző társadalmi-politikai szerkezetet tükrözött.

Ma van Móric napja!

A paraszti tömegek időnként az uradalmak elfoglalásával, a kastélyok elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban, a leggyűlöltebb földbirtokosok és közigazgatási tisztviselők lemészárlásával nyilvánították ki elkeseredettségüket és elszántságukat. A fejlett Nyugaton a burzsoázia állt élére a feudális rend elleni harcnak; Oroszországban, ahol az antifeudális forradalom fáziskéséssel, a proletariátus történelmi színre lépése után érlelődött, a parasztok nem számíthattak a burzsoáziára, mert a liberális polgárok, a szerveződő nemzetközi és hazai munkásmozgalomtól tartva, inkább törekedtek kiegyezésre a cárral és a monarchista nagybirtokosokkal, mint harci szövetségre a népi tömegekkel.

A parasztság politikai eszmélésében végül a háború, valamint az februárja utáni néhány hónap játszotta a döntő szerepet. Az oroszországi parasztság tehát, eltérően a nyugatitól, a proletariátussal kötött szövetséget, nem a burzsoáziával, és a két nagyerejű forradalmi mozgalom, a munkások szocialista és a parasztok népi-antifeudális tömegmozgalma együtt szegülhetett szembe a háborúban legyengült uralkodó osztályokkal, üthette ki az imperializmus láncából a leggyengébb szemet.

Nyilvánvaló, hogy a két mozgalom nem fonódott volna össze a parasztság harc­készsége és a helyzetnek megfelelő politikai érettsége nélkül, amely viszont, az objektív feltételek oldaláról nézve, a legközvetlenebbül összefüggött a cári Oroszország feudális maradványaival, önkényuralmi rendszerével és azzal, hogy a burzsoázia a monarchista nemességhez törleszkedett.

Persze, a két tömegmozgalom szervezettsége és egyesítése elképzelhetetlen lett volna a leglényegesebb szubjektív tényező, egy eszmeileg és szervezetileg egyaránt szilárd, tapasztalt, harcedzett párt nélkül — az sem véletlen azonban, hogy ilyen párt éppen Oroszországban, a jelzett pénisz, mint a csomagtartó feltételek talaján jött létre először, nem Nyugaton.

Ha mármost a két tömegmozgalom ereje, össze­kapcsolódása és vezérkarának következetessége a forradalom győzelmének legfőbb tényezői voltak, a kérdéses időszakban pedig ezek a tényezők sokkal erőteljesebben lehettek jelen a félperiférián, mint a fejlett tőkés országokban, akkor kijelenthetjük, hogy a proletár forradalom törvényszerűen egy elmaradott országban győzött először.

Ennek a törvényszerűségnek az érvényesüléséhez számos különleges körülmény véletlen egybeesésére volt szükség. Az első és legnagyobb súlyú az, hogy az egymással világháborúba bonyolódott imperialista hatalmak nem összpontosíthatták sokszoros túlerejüket a kezdetben szinte puszta kézzel védekező forradalom ellen. Az intervenciósok és a fehér seregek feletti győzelemben nem csekély szerepet játszott emellett az ország óriási kiterjedése volt elveszített egy merevedést egy döntő pillanatban tér a visszavonulásra, a manőverezésre ,valamint a természeti kincsek bősége; Lenin még a rossz közlekedési viszonyokat is a kedvező tényezőkhöz sorolja, mert nehezítették a támadó ellenség előremozgását.

Ismét az elmaradottság előnye! Vagy forradalom, vagy az esztelen háború folytatása, a Kornyilovok, a népet terrorizáló katonai csőcselék uralma — más alternatíva, más választási lehetőség nem állt az ország előtt.

Vagy talán a bukás azt a divatos nézetet igazolja, hogy nem lett volna szabad a forra­dalmat elkezdeni? Túl korai volt; azonkívül túl hideg és túl sötét.

Jobb lett volna, ha a forra­dalmárok odalépnek a háborút megelégelt, hazatóduló katonák elé, és ezt kiáltják: »Elvtársak! Álljatok meg!

Várjatok, míg a kapitalizmus, melynek háborúját szerencsés bajtársaitok éhségödémával és fagydaganatokkal megúszták, s amelynek békéje a győztesek gyáraiban és bányáiban fog elpusztítani benneteket, ha egyáltalán lesz munkátok — várjátok meg, amíg a kapitalizmus át nem nő az általános gazdagság társadalmába! Ám a háborús pusztításoknál is súlyosabban terhelte az országot az öröklött elmara­dottság, amely megkönnyítette ugyan a forradalom megkezdését, de példátlan nehéz­ségeket támasztott a folytatással szemben.

A legnyomasztóbb örökséget a falusi viszonyok jelentették. Engelhardt olyan részletesen világítja meg ezeket a vonásokat, oly sok példát hoz fel alá­támasz­tásukra, hogy ezek a tények semmiképpen sem lehetnek véletlenek.

A kérdéssel már Engels is foglalkozott. Azt, hogy lehetséges-e a proletár forradalom egy egyedülálló, méghozzá elmaradott országban, a történelem eldöntötte; a forradalmi Oroszország helytállt a túlerővel szemben, és polgár­háborús győzelmével lélegzetnyi szünethez jutva, megkezdhette a gazdasági bomlás felszámolását, az építőmunkát. De hogy az építés milyen irányban haladjon, arról most kellett dönteni, és ez korántsem volt egyszerű feladat.

Rozsnyai Ervin

Nyugaton elapadt a forradalmi hullám, a kapitalizmus stabilizálódott, a romokban heverő szovjetország ellenséges gyűrűben, ismétlődő éhínségektől és a legelemibb árucikkek hiányától sújtva küszködött a túlélésért.

Bár az imperialista hatalmak fokozták nyomásukat, [12] a NÉP segítségével sikerült néhány év alatt úrrá lenni a legveszélyesebb bajokon: a mezőgazdaság termelése ben elérte a háború előtti szint 87 százalékát, a nagyiparé a 75 százalékot. Az ország azonban továbbra is igen gyenge lábakon állt. Az ipar fajsúlya a gazdasági szerke­zet­ben csekély, felszerelése elavult, az üzemek zöme könnyűipari; szinte teljesen hiány­zott a gazdasági fejlődéshez és a honvédelemhez nélkülözhetetlen korszerű nehéz­ipar.

A mező­gazdaságban a földek felosztásával — amely elsőrendű politikai szükséglet volt, a munkás-paraszt szövetség alapfeltétele — elaprózódtak a birtokok, emiatt az áru­gabona a gazdálkodók által eladott gabona­mennyiség ben alig 37 százalékát tette ki a háború előttinek, és a parcellák további osztódása további csökkenéssel, a mező­gazdaság technikai elmaradottságának rögzítésével, a városi éhínség állandó­sulásával fenyegetett.

A kérdés így állt: van-e kiút ebből a helyzetből a szocializmus irányában? Van-e esélye a magára maradt forradalomnak a kibontakozásra? Vagy ahogy azokban az időkben megfogalmazták: felépíthető-e a szocializmus egy egyedülálló országban?

Trockij tagadólag, Sztálin igennel válaszolt a kérdésre. Egy elszigetelt proletárdiktatúra esetén a sikerekkel egy­idő­ben a belső és külső ellentmondások is elkerülhetetlenül növekednek. Ha a proletár­állam továbbra is elszigetelt marad, végül áldozatul esik saját ellentmondásainak és elbukik.